Elkísértük Kántor pulit agility edzésre.
Most elkezdtek újból rendszeresen edzeni járni a Bükkaljai Egyesület - Kutyasport Tagozat edzéseire. Gondolt egyet és engem is elvitt egyik alkalommal, hogy próbáljam én is ki milyen az agility, a „kapcsolat” sportja, ahol nagyon fontos a Kutya és a Gazda összhangja. Mondanom sem kell nem vagyok az az agility alkat, bár otthon, ha munka van agarakat megszédítő gyorsasággal tudok az udvar egyik végéből a másikba futni, bármilyen akadályt leküzdve. Az a gondolat született meg a fejébe, hogy ha örömmel együtt dolgozok vele, élvezem én is a foglalkozásokat, akkor miért ne próbálnánk meg, mert ha már berakta Kántor pulit az autóba, akkor még én is beleférek. Így ő sem panaszkodhat, mert edzés végére nem csak mi fáradunk el, hanem ő is, mert két kutyával dolgozik, van még mit javítani a kondícióján.
Hát a Gazdát is meglepte, hogy idegen pályán, idegen emberek, idegen kutyák társaságában milyen jól együttműködtem vele, élveztem a foglalkozást. A hangulat nagyon jó volt, már első alkalommal is alig vártam, hogy sorra kerüljek, a hangulatot még fokozta, hogy a mindig dolgozni akaró, „munkamániás” Kántor pulival és magyar terelőkutyákkal voltam egy csoportban és rám ragadt az a öröm, boldogság, „a mindenáron a pályán akarok dolgozni a Gazdával” hangulat. Már felnőtt komondor méretem van, de a kúszóba még mindig beleférek, mosolyt is csaltam nemcsak a Gazdám, hanem a többi várakozók arcára, amikor eltűntem, majd újra előbukkantam a kúszóból és ezt még jókedvvel is csináltam. Aztán úgy döntött, hogy amíg nem hagy fel a lelkesedésem és örömmel dolgozok vele, addig elkísérjük Kántor pulit az edzésekre, mert itt a Gazdával összhangban, szinkronban, kell együtt dolgozni, csak a Gazda kézjelére, testjelére, hangjelére és köztünk csak a „láthatatlan póráz” van.
A Gazda Kántor pulival Agility tanfolyamra járt és elkezdték elsajátítani a sport alapjait (Képeket itt láthatjátok).
Most elkezdtek újból rendszeresen edzeni járni a Bükkaljai Egyesület - Kutyasport Tagozat edzéseire. Gondolt egyet és engem is elvitt egyik alkalommal, hogy próbáljam én is ki milyen az agility, a „kapcsolat” sportja, ahol nagyon fontos a Kutya és a Gazda összhangja. Mondanom sem kell nem vagyok az az agility alkat, bár otthon, ha munka van agarakat megszédítő gyorsasággal tudok az udvar egyik végéből a másikba futni, bármilyen akadályt leküzdve. Az a gondolat született meg a fejébe, hogy ha örömmel együtt dolgozok vele, élvezem én is a foglalkozásokat, akkor miért ne próbálnánk meg, mert ha már berakta Kántor pulit az autóba, akkor még én is beleférek. Így ő sem panaszkodhat, mert edzés végére nem csak mi fáradunk el, hanem ő is, mert két kutyával dolgozik, van még mit javítani a kondícióján.
Hát a Gazdát is meglepte, hogy idegen pályán, idegen emberek, idegen kutyák társaságában milyen jól együttműködtem vele, élveztem a foglalkozást. A hangulat nagyon jó volt, már első alkalommal is alig vártam, hogy sorra kerüljek, a hangulatot még fokozta, hogy a mindig dolgozni akaró, „munkamániás” Kántor pulival és magyar terelőkutyákkal voltam egy csoportban és rám ragadt az a öröm, boldogság, „a mindenáron a pályán akarok dolgozni a Gazdával” hangulat. Már felnőtt komondor méretem van, de a kúszóba még mindig beleférek, mosolyt is csaltam nemcsak a Gazdám, hanem a többi várakozók arcára, amikor eltűntem, majd újra előbukkantam a kúszóból és ezt még jókedvvel is csináltam. Aztán úgy döntött, hogy amíg nem hagy fel a lelkesedésem és örömmel dolgozok vele, addig elkísérjük Kántor pulit az edzésekre, mert itt a Gazdával összhangban, szinkronban, kell együtt dolgozni, csak a Gazda kézjelére, testjelére, hangjelére és köztünk csak a „láthatatlan póráz” van.
