A komondor és a terelés könyvekben, újságcikkekben

 A komondor és a terelés a régi könyvekben, újságcikkekben
"Ezen gyönyörű kutyafaj, mely nagyságra, erőre, szépségre s hűségre nézve vetélkedik a világ bármely ilynemű ebfajával, ma már úgyszólván egészen kihalt, kipusztult. — Még gyermekkoromban, ezelőtt 30—35 évvel, számtalan kutyát lehetett e fajból látni, az alföld rónáin tenyésző nagy marhafalkák pásztor-cserénye körül heverni.

Ma már a nagy gulyák feloszlottak s ennek folytán a valódi pásztor-komondorok lassan-lassan kipusztultak ; tökéletes tiszta eredetiségében nem is igen találhatók, csak imitt-amott a régi tiszta vérnek egy egy megközelítő példánya.

Az igazi magyar pásztor-komondor mind hófehér göndör szőrű. A kinőtt példányok magassága vállban 70—90 cm. -ig is terjed. Fejők roppmt erős, széles homlokcsonttal ; orrczimpájok nem hosszú, de feltűnően erős és az orrlyukig egyformán vastag, hol tompán metszve végződik. — Termetök magasságuknak megfelelőleg elég hoszszu és széles, feltűnő erős goromba csontozattal, erős, mély mellkas és széles szügygyel. Lábszáraik hihetetlen vastagok, a medvéét megközelítő nagy talpakkal. Szőrök általában véve a tapintás alatt nagyon finom és puha s testük minden részét göndör fürtökben boritja. — Fejétől a derék közepéig apróbb göndör szőr fedi, ugyszinte első lábait s nagy talpait is, miáltal azok izmos volta valósággal medvelábakat ábrázol ; dereka közepétől hátulsó testrészét a magyar juhéhoz hasonló hoszszú, végén göndörödött gyapjúszerű szőr vastagon fedi, mely néha 6—8 hüvelyknyire is nővén, csaknem a földet éri, s martialis hátsó lábait ugy eltakarja, hogy csak a nagy talpak láthatók. — Hosszú, lecsüngő és végén kevéssé felfelé hajló farkáról dus göndör szőrök csüngenek. — Szája felett a két orrlyuk mellett hosszú s torzomborz szőre erős bajuszt ábrázol. Feje tetejétől egé«z homlokát apró göndör fürtök borítják, nagyrészt eltakarva két nagy fekete szemet, melyek oroszlán bátorságot árulnak el. Szőrös fülei lefiiggők és arányosak.
Egy ily fajta, teljesen kinőtt hófehér pásztor komondorra, borzasztó nagy fejével és monstrum
lábaival, valójában rá lehet mondani, hogy irtóztatón szép ; mert ha az ember maga előtt látja, kénytelen elismerni hogy szép, de egyszersmind a nézőre kisebb-nagyobb mértékben ijesztő benyomást is gyakorol.

A pásztor-komondor természetére nézve türelmes és hajlékony, az emberekhez vonzódó, gazdája iránt hűséges, éber; okos, tanulékony. Soha alattomosan nem támad, hanem mindig ugatva s ha egyszer valakit megtámadott, oroszlán szívet s óriási erőt tanúsít, miért is a gulyások a régi időkben igen nagy hasznát vették, részint а borjuk után ólálkodó farkasok, részint rablók ellen; mert a komondor soha kereket oldani nem szokott, hanem vele szembeszálló ellenét rendesen megölte, mely harczban igen nagy előnyéül szolgált a nyakán levő hegyes vas örv és dús szőrözete ; részint a gulyából elcsavargó és felbőszült bikákat a lovas pásztor ily 2—3 kutya segélyével bárhonnan is visszaterelhette. Legtöbb hasznukat vették a pásztorok ezen kutyáknak akkor, midőn lovas betyárok a legelő gulyából erőszakkal akartak elszakítani s elhajtani, mi a régi időkben nem tartozott a ritkaságok közé. Ily veszély idején, a pásztor felhívására, a legelő gulyát irtóztató huhogó hangon ugatva hirtelen összeterelték, vagy ha már a betyárok a gulyát megszakították, lovas pásztoruk által vezetve, az elszakított marhák elé rohanván, utjokat állták és szétriasztották, mi által a rablás meghiúsult, mert a szétfutott marhák rendesen visszaszaladtak a gulyához.

Ezen kitűnő tulajdonokkal megáldott ritka kutyafaj kihalt, pártolás hiánya miatt ; pedig hazánkban is számtalan azon urak száma, még nagyvárosainkban is, kik nagy háziebeket szeretnek tartani shozatják őket messze külföldről, adván egy-egy kutyáért százakat, s mégsem bírnak olyat kapni, mely bármi tekintetben is a magyar pásztor-komondorral a versenyt kiállaná. Feltéve, hogy a magyar komondor sem a trágyadomb tetején vadon, lóhússal tartva, hanem mint amazok, gondozás és tanítás alatt növekedjék.

A kinek a fönneb mondottakról kétsége volna, szívesen meggyőzöm, ha hozzám fordul, lévén még birtokomban egy bárom éves nőstény, és egy hat hónapos hím kölyök, előbbinek fia.
Habár a faj már nincs is nálok meg tökéletes eredeti tisztaságában, mégis, minden más ilyenféle kutyákkal szemben a rólok állítottakról fényes igazságot szolgáltatnak."


Méhely Lajos: Magyar pásztorkutyák
Idézet forrása: A Természet 4. évf. 22. sz. 
6.-8. oldal (1901. júl. 15.)

A komondort tehát régebben is sokféle czélra használták s így használják ma is. A kecskeméti pusztákon általánosan elterjedt ház- és tanyaőrző kutya, azonban ugyanebben, ámbár rendesen valamivel erőteljesebb formában a csorda és a juhok mellett is megtaláljuk. A czélnak megfelelően természetesen neveltetése és viselkedése is más és más. A midőn a gulyás használja, ez esetben a kutyák mindig a cserény mellett maradnak. Nappal körül fekszik a cserényt, de este, a mikor a marhát behajtották az állásba, kifekszenek az állás legszélére s őrzik a marhát. Helyüket mindaddig nem hagyják el, míg csak reggel ismét ki nem hajtják a marhát a legelőre, ők azonban a marhát nem kísérik el, hanem a cserény közelében maradnak. Nem úgy a juhászkomondorA kecskeméti Jakab-pusztán akár úsztatni viszik, akár a legelőre hajtják a birkát, mindig a nyájjal jár a kutya, mégpedig nemcsak mint őrző, hanem mint valóságos terelő kutya, mely ép úgy beletanul a terelés mesterségébe, akárcsak az igazi terelő kutya, a kis puli.”

Méhely Lajos: Magyar pásztorkutyák
Idézet forrása: A Természet 4. évf. 23. sz. 4.-7. old. (1901. aug. 1.)

„A kecskeméti pusztákon a juhnyájjal rendesen néhány komondor és egy-két puli jár, s ámbár a juhászok azt állítják, hogy a lomha és komor komondor is jó terelő eb, mégis egyértelműen elismerik, hogy a fürge pulival semmikép sem versenyezhet.”

Árkosi József: PÁSZTORKUTYÁK MAGYARORSZÁGON 2007 

"A KUTYA MUNKÁBAN
A terelőkutya feladatai:
A nyáj, csorda együtt tartása.
A terelőkutya egyik legfontosabb feladata a rábízott állatok együtt tartása.  Ez még a mozgatásnál és előbbre való szempont, hiszen az ember kutya segítsége nélkül képtelen lenne egy szétszéledő csordát összeterelni, míg az akoltól a legelőig való utat azok maguktól is tudják. Ez az ösztönös összetartó viselkedés mind a mai napig megfigyelhető az eredeti feladatukat réges-régen elveszített fajták esetében is. Az utcai séta közben is tapasztalhatjuk, hogy az egymástól eltávolodó családtagokat a kutya folyamatosan kerülgeti, próbálva mind szűkebbre venni a köröket, és minél inkább összehozni a csoportot.
Bár elsősorban a terelő pásztorkutyák munkájához tartozik, mégis érdekes, hogyan írja le ezt a viselkedést Dr. Katsányi Zsigmond: (Kutya 1968.április)"
Ha a terelést művészetnek minősítenénk, a komondor annak nagymestere volna.  Nem azért, mert testnagyságra nézve a terelőebek legnagyobbika, hanem terelésmódjának magasrendű technikájáért. A terelés lényege, hogy úgy mondjam neheze, a nyájból kiszakadt állat villámgyors tettenérése és visszakísérése a nyájhoz. De hogyan? Nekifeszül vállával a szökevény farának, löki, tolja, valósággal söpri nagy lendülettel, de mindig finoman, mondhatni eleganciával maga előtt, mindaddig, amíg a kiinduló helyhez nem érnek, ott megtorpan, megfordul, kész.  A lendület, mellyel a vázolt művelet lebonyolódik, a vasúti mozdonyra emlékeztet, amikor a vele össze nem kapcsolt kocsit pusztán a lendület erejénél fogva tolja maga előtt. Hogy a komondornak ez a terelő készsége mily ösztönszerűen mélyen rejlik benne, mutatja az, hogy nem képes elviselni, egyszerűen nem tűri, hogy bármely csoportosan legelésző lábasjószág közül egy kiváljon. Persze a baromfinál nem tudja vállmunkáját érvényesíteni, ezért elülső lábainak segítségével szokta jobb belátásra bírni, ha ugyan a végén egyáltalán lát még.”