Hajnal egy óra a Gazda szerint számít az időfaktor is, reméli
hamarabb kelt fel, mint a szomszédok. Kipattan az álom a szeméből az
ugatásomra, először csak figyel még vízszintesen, hátha csak álmodta, hogy
ugatok, de aztán úgy dönt nincs mese, fel kell kelnie és megnézni mi ez a
ribillió az udvaron.
Bár már az ugatásom hangszínéből sejtette, hogy megint idegen
állat tévedt a területemre. Sejtése beigazolódott a területemre betévedt sünnel
kellett tudatnom, hogy rossz helyen portyázik.
Gazdám szerint a képzésemből hiányzik még a vadászkutya
képzés, vagy engedelmesen kell még gyúrnunk, de egy „kérem” szóra nem adtam
neki oda a sünit. Még azt mondják, hogy a komondor nem tanulékony, a fejembe,
ahogyan megláttam a Gazdám lepörögtek az elmúlt évek közös sünös akciói, hogy
eddig milyen csellel vette el a sünit, így nem jöttek be a próbálkozásai, no
meg mindez teli gyomorra történt, vacsora után.
Mindig csodálkozik azon, hogy milyen technikával tudom az
összegömbölyödött sünit cipelni az udvar egyik sarkából a másikba, se a számnak, se a süninek nem lesz semmi baja.
A történet azzal zárult, hogy egy óvatlan pillanatban a jó kis csirkefarhátnak nem tudtam ellenállni és a süni a vödörbe került sértetlenül.
Megint unalmassá,
megszokottá vált az éjszakai műszak. Elfoglaltam az őrhelyemet és készenléti
módra váltottam.
A sünit a Gazdám elvitte az utca végére a mezőre és remélte,
hogy nem jön vissza az udvarunkba és az éjszaka többi részében nyugodt alvás
vár rá.