Ma a Gazdám egész nap az
íróasztal mellett ült és elmaradt papírmunkáit próbálta befejezni.
Annyit foglalkozott velünk, annak ellenére, hogy egész napot otthon töltötte,
hogy kinézett az ablakon, ha ugattam, mert mozgolódás történt a környéken. Leellenőrizte,
hogy számára fontos információt közlök-e, ha nem csak híradóztam, akkor
„megkért”, hogy hagyjam abba, mert „koncentrálni” szeretne.
Délután beengedett minket,
de még mindig az íróasztal mellett ült, pedig már jócskán vacsoraidő volt.
Te még mindig dolgozol? Muszáj az íróasztal mellett ülnöd, pedig már itt a mi időnk? Segítsek?
Láttam, hogy ma vacsora is
később lesz, ha meg piszkálom, akkor csak magammal tolok ki, így a többiekkel
szunyókáltunk egy kicsit, csak azért, hogy ne zavarjuk.
Aztán mozgolódás, Pötyike
kezdte, a télapós „Csipikéjét” (ami jelenleg egy mackó) megtalálta és
kicsempészte a zacskójából, fondorlattal.
Kezdődött a móka.
Kié legyen
„Csipike”?
Bezzeg, amikor megszereztem és jól elvoltam vele, akkor a Gazdám
elvette tőlem és visszarakta a helyére, azt mondta elég most már a
bohóckodásból.
Napközben a macskák bent
töltötték a napot.
Délelőtt Erika volt a „munkafelügyelő”, ellenőrizte, hogy a
munka közti szüneteket beiktassa a Gazda.
Délután Vörike nézte meg,
hogy megfelelően zajlik-e a papírmunka.