Korábban végzett a Gazdám, így sötétedés előtt a "naplementét látó" dombtetőre sétáltunk.
Mire összeszedett engem, meg a fényképezőgépét, már csak a lemenő nap utolsó szeletét tudta lefényképezni. Azért jót sétáltunk. Már összeszoktam vele, tudom, ha a fényképezőgép is nála van, akkor türelmesen kell várnom, míg készülnek a fényképek.
Engem is lefényképezett és akkor vette észre, hogy az egyik oldalam tele van koldustetűvel. Mielőtt visszaültem volna az autóba, volt a szőrömön egy kis munkája, nem örült neki, de én nem tehetek róla, nekem is van szórakozásom séta közben szimatolás, a terep felderítése, nincs időm mindenre odafigyelni.
