A Gazdám szerint kezdek
beérni, komolyodni. A legutóbb belegondolt, hogy nem mindig vártam ilyen türelmesen
a vacsorára.
A "házirendet", a szabályokat nekem is meg kellett tanulni, be kell tartani. Mindig emlékeztetett, hogy születésemtől fogva szabályok, korlátozások között éltem. Legelső szabályokat, a komondor mama állította fel és szerinte a kölyökkutya a jó tenyésztőtől már belekóstol az emberek alkotta szabályokba. Neki ezt csak folytatnia kellett.
A Gazda néha beenged a házba, szerinte itt is tudnom kell viselkedni. Nem lehet az asztalról levenni az ételt, még ha elérem (erőlködnöm sem kell, a fejem egy magasságban van az étkező asztallal) akkor sem, ha a Gazdámék esznek, nekem türelmesen kell várnom, nem szabad kunyerálnom. A Gazdám, ha a vacsorát készít nekünk, vagy tevékenykedik a konyhában, akkor az étkező, konyha közötti képzeletbeli vonalat nem léphetjük át.
Eszébe jutott, volt idő, amikor a többi kutya nyugodtan
várta a vacsorát, de én mindenáron be akartam menni a konyhába, a Gazdámnak
meg kellett erősíteni a képzeletbeli választó vonalat a konyha és az étkező között, székekkel, ami alatt
próbáltam bemenni, vagy betoltam és az így keletkezett résen próbálkoztam. Ez az időszak a "kamaszkorom" kezdetére esett.
A
következetessége, a szabályok betartása eredményre vezetett, mert már én is türelmesen várok a
vacsorára és a székek is a helyén maradnak.
A Gazda néha beenged a házba, szerinte itt is tudnom kell viselkedni. Nem lehet az asztalról levenni az ételt, még ha elérem (erőlködnöm sem kell, a fejem egy magasságban van az étkező asztallal) akkor sem, ha a Gazdámék esznek, nekem türelmesen kell várnom, nem szabad kunyerálnom. A Gazdám, ha a vacsorát készít nekünk, vagy tevékenykedik a konyhában, akkor az étkező, konyha közötti képzeletbeli vonalat nem léphetjük át.
Tudjátok a fő feladatom a házőrzés, időm nagy részét az udvaron töltöm, sőt mostanában ha beenged, és kint szokatlan neszt, zajt hallok, ki szoktam kéredzkedni, mert fő az óvatosság, meg kell győződnöm, hogy kint rendben mennek-e a dolgok.