Végérvényesen itt a tavasz, virágoznak a bokrok, nyílnak a virágok. Szokatlanul meleg van.
Napközbeni szunyókálás során végig teszteltem a szokásos árnyékos fekvő helyeimet. Egyik bokor alól, a másik bokor alá, a ház árnyéka is megteszi.
A „kicsik”, főleg Zsuzsika nem hagyott pihenni. Ilyenkor egy magasságban van a fejünk, így nem tudtam kitérni a Zsuzsi féle "nyalakodástól", na most hagytam is magam.
Aztán Pötyi is próbálkozott, ilyenkor mindig azt próbálja bizonygatni, hogy „kicsi a Bors, de erős”, én csak mosolygok rajta és hagyom, hogy jó napja legyen.
A macskák is kedvenc helyükön szunyókáltak. Erikának olyan melege lett, hogy az asztal alá feküdt a betonra, pedig a terasz széken szokott szunyókálni a szivacsos párnán (aminek a Gazda nem mindig örül).
Vörike uralta a hátsó kertet, kedvenc székén feküdt. Innen szemmel tarthatja az egész kertet, és a tóban a 8. évét töltő aranyhalat, amit hosszú évek során, többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült kifognia.
 |
| Virágzik az aranyeső. |
Napközbeni szunyókálás során végig teszteltem a szokásos árnyékos fekvő helyeimet. Egyik bokor alól, a másik bokor alá, a ház árnyéka is megteszi.
 |
| Szunyókálás az egyik bokor alatt. |
 |
| Szunyókálás a másik bokor alatt. |
 |
| Szunyókálás a ház árnyékában |
 |
| Zsuzsi nem nem hagy sziesztázni |
 |
| Pötyike sem hagyott bóbiskolni |
 |
| Erika a teraszon befeküdt az asztal árnyékába |
 |
| Vörike a hátsó kertben a kedvenc székén feküdt |