Szomorú dolog történt nálunk. Bözsi komondor szombaton átkelt a szivárványhídon. Gondolkodtam, hogy átveszem a „kis főnöki” rangot Bözsitől, de nem így szerettem volna. Az udvar is csendes lett, nincs akivel „kötözködhetek” nap, mint nap, nincs akitől el tudom lesni a házőrzés, a tanulás fortélyait. Hát ráadásul nyakamba szakadt 3 nyugdíjas kutya. Hirtelen felnőttem most már egyedül kell rendet tartanom a ház körül.
A Gazda gondolatait, egy két emléket, fényképet megosztok veletek:
"Emlékek, gondolatok, képek Bözsi komondorról
(2011.12.11. - 2016.02.13)
"Egy velünk együtt élő állat elvesztése nekem mindig nagy fájdalommal jár. Főleg akkor, amikor korán, fiatalon hagy minket itt egy kedvenc állatunk, akivel megosztjuk a mindennapjainkat. Én mindig azt tervezem, mikor hozzám kerül egy kutya, hogy 10-15 évig fogjuk egymást boldogítani, ha a sors nem szól bele.
Bözsi, azért is közel állt a szívemhez, mert ő volt az első komondorom. Gyermekkori álmom valósult meg.
Az előítéletek (pl: „ha felnő a saját gazdája ellen fordul”, „nem lehet kézben tartani”, stb.) ellenére úgy gondoltam komondor fogja őrizni a házat. Nem csalódtam benne, a ház őrzését rá lehetett bízni, ezt nem kellett neki tanítani.
Ahogy nőtt, kezdett kibontakozni, mivel nem volt még ilyen nagy testű kutyám és mélyen belém ívódtak az ismerőseim által hangoztatott előítéletek, úgy döntöttem, hogy a kézben szeretném tartani a komondort, szeretnék vele együtt dolgozni, közösen tevékenykedni. Ezért elkezdtem nézegetni könyveket, internetet, hogy mit írnak a komondor taníthatóságáról.
Végül úgy döntöttem, hogy egy pozitív megerősítésen alapuló tanítási módszert választok, így találtam meg a GKSK –t (http://godolloikutyasport.hu/ ). Vannak pillanatok, amik örökre belém vésődtek ilyen, amikor először léptem be a GKSK kapuján a 9 hónapos Bözsi komondorral és az iskola vezetőjével sétáltunk a tanfolyam előtt és beszélgettünk. Nem is gondoltam, hogy ez lesz életem egy új szakaszának kezdete, amit Bözsi komondorral kezdek el bejárni. Megismertem egy Csapatot (a GKSK oktatóit és segítőit), akik segítenek megérteni a „kutyák nyelvét”, akik segítenek abban, hogy a kutyával töltött idő öröm legyen nekünk és a kutyának is, és nem utolsó sorban számomra igazzá vált a GKSK mottója „A kutyám lehetőség, hogy jobb ember legyek”. A tanfolyamon részt vevő kutyáktól és Gazdáiktól is sokat tanultunk, sokat segítettünk egymásnak. Tudjátok ez egy másik világ volt, ez nem olyan, mint a rohanó mindennapok. Amikor a tanfolyamon voltam, a kutyával foglalkoztam megszűnt körülöttem minden, csak a jelen, a most pillanata volt.
A Bözsi tanításában nekem nagyon sokat segített Bácskaszéli Bundás Agyar komondor története, és a gondolatok, amit a tanításáról írt a Gazdája. Köszönöm a szerzőnek, hogy megosztotta velünk a gondolataikat. (http://komondoragyar.rasztari.hu/frame.htm)
Amikor Bözsivel jártunk kutyasuliba, akkor akadt a kezembe "A régi magyar kutyafajták" című könyv (Szerkesztette: Bíró Andor). Ami megerősített, hogy alapvető engedelmességet a komondornak is meg kell tanítani. Biztosan ti is ismeritek. Ebben a könyvben a Nevelhetőség, használhatóság című részben ezeket írják, (néhány kiragadott idézet):
- "Magyarországon a kutyatulajdonosoknak csupán töredéke tartja fontosnak a kutyák nevelését, magatartásának rendszeres formálását. Ez alól a pásztorkutya-tulajdonosok sem kivételek."
- "Elterjedt az a vélemény, hogy a komondort nem kell tanítani, hiszen ő kiképzés nélkül is mindent tud. Ha ezt a nézet kizárólag a fajta személy- és területvédelmi feladataira vonatkozna, úgy azzal egyet is értenénk. Sajnos vannak jó néhányan, akik ezt magukra nézve úgy értelmezik, hogy a kutyájukat szinte semmire sem tanítják, alig foglalkoznak vele.”
- „A nevelés nem más, mint kutyánk megtanítása a környezethez való alkalmazkodásra, a megkívánt magatartás formára.”
- „A komondor igen jó értelmi képességgel rendelkező, intelligens fajta. Kár, hogy adottságait nem használjuk ki eléggé. Mi lehet az oka? Semmi esetre sem a fajtában van a hiba!"
Amikor Bözsivel a tanulásban elakadtunk, ezek a gondolatok is segítettek tovább lendülni.
Aztán elvégeztük az alapfokú, a középfokú tanfolyamot, elkezdtük a felsőfokú tanfolyamot is. Közben sikerült a komondorról szóló előítéleteket egy részét megcáfolni.
Nem mindig volt egyszerű a tanítása. Bözsi egy érzékeny lelkületű, sokszor makacs, önfejű komondor „csajszi” volt. No meg nekem is nagyon sokat kellett tanulni, fejlődni, hogy tanítani tudjam a kutyámat és kellett nagyon sok türelem, következetesség és szeretet.
Igazából Bözsi a formálással történő tanulást szerette és élvezte a legjobban, ezzel a módszerrel bármit meg lehetett tanítani neki. Talán ez közel állt a komondor gondolkodásához (a komondornak legtöbbször önállóan kell döntenie), mivel ennél a módszernél a kutya maga találta ki, hogy mit kell tennie.
Aztán két és féléves korában elkezdődött a betegsége. Próbáltam megtenni mindent, hogy meggyógyuljon, de sajnos nem sikerült. Ezúton is köszönöm az állatorvosok segítségét, akik segítettek abban, hogy Bözsi meggyógyuljon. 2015 januárjában jobban lett és felcsillant a remény, hogy meggyógyul, még kaptunk egy évet, hogy élvezzük egymás társaságát. Idén januárban újból romlott az állapota és február 13-án itt hagyott minket, átkelt a szivárványhídon.
Volt idő, amikor úgy gondoltam, ha Bözsi 5-6 éves lesz, akkor lesz megint egy komondorom, akivel végig csinálom mindazt, amit Bözsivel végig csináltam. Meg akartam mutatni, hogy a komondor is képes beilleszkedni a XXI. századba, megőrizve a génekkel magába hozott tulajdonságait. Szerettem volna megmutatni, hogy van olyan pozitív megerősítésen alapuló tanítási módszer, amivel tanítható egy komondor is. Azt is szerettem volna megosztani, ha mi Gazdák nem mindig vagyunk annak a tudásnak a birtokában, amivel a pásztorok rendelkeznek, ami szükséges egy nagy testű pásztorkutya, a komondor kézben tartásához, akkor időben kérjünk tanácsot és mi is sajátítsuk el ezt a tudást. A nyájat őrző komondoroknak nem csak a falka többi kutyájával kellett együtt dolgoznia, hanem a pásztorral is együtt kellett működni, közösen kellett dolgozni, amihez elengedhetetlen volt, hogy a komondor a mai szó használattal élve megfelelő engedelmességgel rendelkezzen. No meg az sem utolsó dolog, hogy a falu szélén nem baj, ha a házat egy komondor őrzi. Sajnos a másik komondor választását korábbra kellett hozni. Így került a házhoz Huba komondor. Tudatosan választottam most már tenyésztőtől komondort (http://kulcsikomondor.hu/ ). Örülök, hogy még Bözsi jobban lett és Huba nevelésében ő is részt vett. Bözsi idén januárig még a „kis főnök” pozícióját is megőrizte, Huba rosszalkodásait tudta kezelni, és Huba mindig hallgatott rá.
Utolsó héten rohamosan romlott az állapota, akkor azt mondtam neki, hogy már más gyógymód nem maradt csak a simogatásom és a szeretetem és elengedtem, mondtam neki, hogy ha át kel a szivárványhídon legyen boldog, egészséges, és legyen mentes a szenvedéstől."
