Az utóbbi időben nem esik mindennap az eső, nem kell dagonyázni a bokáig érő sárban és el tudunk menni sétálni délutánonként a falu szélére, a szőlők közé. A kilátás gyönyörű, mert ellátunk a Mátráig és látjuk a naplementét. Sétálni imádok, de nem csípem, amikor kitalálja a Gazda, hogy szépen kell ülnöm, hogy beleférjen a lemenő nap is képbe. Szoktam neki mondani, ücsörögni otthon is tudok.
