Tegnap egyik ismerősünk megengedte, hogy a tanyájára ellátogassunk.
Hát igen, ez egy igazi falusi udvar, a Gazdámnak a gyerekkorát juttatja eszébe, amikor a nagymamáinál nyaralt. Hát tudjátok minden komondornak ilyen tanya őrzését kívánom. Kacsák, libák, tyúkok, kecskék, birkák, hatalmas terület, lenne mire vigyáznom.
Ezzel a csapattal kellene a Gazdám szerint összejönni.
A csapat, akivel pénteken kerülgettük egymást.
A jószágok sem voltak kutyához szokva, a birkáknak rossz tapasztalata volt a kutyákkal, a Gazda sem egy állattartó, no meg nem tudta a Gazdám, hogyan fogok viselkedni ebben a környezetben, ahol rengeteg inger ér egyszerre, amivel eddig nem találkoztam, úgy gondolta előbb rövid, majd hosszú pórázon nézelődhetek. Meg volt velem elégedve, nem húztam végig a füvön a birkákat kergetve.
A birkák is megtartották a kellő távolságot.
Szép helyen jártunk.
Olyan jól éreztem magam, hogy a végén haza sem akartam menni.
Huba és a csapat.