Hát tudjátok a Gazdám elment 1 hét telelésre. Ráfért már, egy kis pihenés, kikapcsolódás, elfáradt ebben az évben.
Van valami munkája, nem csak velem foglalkozik, reggelente elmegy itthonról, ránk hagyja a házat, legtöbbször csak este látjuk.
Aztán itt az én nevelésem, formálásom.
|
Karácsonyi, kicsit sáros, kicsit vizes önarckép. A Gazdám szerint nagyon komolyra sikerült.
|
Mindig azt mondja, ha hazahozunk egy állatot, aki a családunk részévé válik, nagyon fontos az első két hét, úgy rendezi az idejét, hogy az új jövevénnyel tudjon a legtöbbet foglalkozni. Mindig meséli, hogy a két komondora, Bözsi és én voltam azok, akik sohasem „sírtunk”, amikor megérkeztünk, rögtön elfogadtuk az új helyzetet és feltaláltuk magunkat. Utána fontos a jövevény életének másfél - két éve, amikor formálni, nevelni kell, hogy az elkövetkező 10-15 évben megfelelő kapcsolatunk legyen, tartsuk tiszteletben egymást, élvezzük az együtt töltött idő minden percét. Belegondolt a Gazdám, hogy 2016 februárjában már másfél éves leszek, hogy eltelt, mondhatnánk elröpült az idő.
|
Na mi lesz már! Igyekezhetnél. |
|
Türelmesen, kicsit sárosan, kicsit vizesen várok.
|
Sok energiáját felőrli Bözsi komondorunk betegsége, aki már 2014 májusa óta beteg, lassan gyógyul, pedig a Gazdám próbál elkövetni mindent, hogy meggyógyuljon, és mindig reménykedik, hogy még eltölthetnek együtt legalább 10 évet egészségben. 2014 karácsonya és 2015 karácsonya előtt is mindig azt mondta Bözsinek, hogy a legszebb karácsonyi ajándék lenne, ha teljesen meggyógyulna.
Bözsi betegségének köszönhetjük, hogy mindannyian, a kutyák és a macskák egy éve csak nyers kosztot kapunk. Amikor az etetésünk másra van bízva, akkor van munkája a Gazdinak előre ki kell porcióznia a napi adagot, a miénk a legegyszerűbb, mert mi egészben is megbirkózunk a csirke farháttal, de a 3 nyugdíjas kutyának, ha 10 év fölött már nyugdíjasnak hívhatunk egy kutyát, főleg a yorkinak, aki 3 éve több fogát elvesztette, és a macskáknak már aprózni kell a húst. Szabadsága előtt az eddigi hús lelőhelye megszűnt, így elment az egyik boltba, ahol megvette a 30 kg csirke farhátat, az emberek elég furcsán néztek rá, és a pénztáros megkérdezte tőle csak nem lagzi lesz.
|
Ugye feljöhetek? |
|
Simit kérek.
|
Amikor hazajött a telelésből az alábbi kép fogadta, nyakig sáros voltam, a lábaim feketék, a testem többi része szürke. A többiek mindig jobban vigyáznak magukra, maximum a lábuk sáros egy kicsit. Ha látnátok őket, amikor sáros az udvar, akkor a lerakott járókövekről nem szívesen mennek le. De én nekem nem számít, hogy esik az eső, szitál a köd, sáros az udvar, ha szolgálat van, minél hamarabb az udvar megfelelő részén kell lenni, akkor is, ha bokájáig süllyedek a sárba. Ezek után nem csodálkozom, hogy a Gazdától csak a teraszkapun keresztül kaptam egy kis fej simit hazajövetelkor. Ilyen állapotban most a házba sem engedtek be.
|
Sáros udvar |
Hiába mondta a Gazdám, hogy ahol jártak ott ki-ki sütött a nap, láttak napfelkeltét, napnyugtát, nálunk csak köd és ködszitálás, meg eső volt, napot nem is láttunk, nem csoda, ha az udvar meg én is így nézek ki.
|
Macskák bezzeg bemehetnek a házba |
Bezzeg a macskák bemehetnek, nem tudom, hogy csinálják, akár milyen nagy a sár kint az udvaron ők sohasem sárosak, mindig tiszta a szőrük, tiszta a tappancsuk. Hát ők bemehettek és lehettek a Gazdi dorombolós, „gyógyító” macskái.
Mióta hazajött a játékok, a mindennapi együtt foglalkozás is elmarad, mert túrázás közben megbotlott és ráesett a térdére, így aztán sántikál, meg pihenget. Ha látnátok kétszer annyi ideig tart neki lehozni az udvarra a vacsit, hát megpróbáljuk türelmesen kivárni a sorunkat, együttérzőnek kell lennünk.