Sáros udvar és Huba

Hát tudjátok a Gazdám elment 1 hét telelésre. Ráfért már, egy kis pihenés, kikapcsolódás, elfáradt ebben az évben.

Van valami munkája, nem csak velem foglalkozik, reggelente elmegy itthonról, ránk hagyja a házat, legtöbbször csak este látjuk.

Aztán itt az én nevelésem, formálásom.
Karácsonyi, kicsit sáros, kicsit vizes önarckép.
A Gazdám szerint nagyon komolyra sikerült.
Mindig azt mondja, ha hazahozunk egy állatot, aki a családunk részévé válik, nagyon fontos az első két hét, úgy rendezi az idejét, hogy az új jövevénnyel tudjon a legtöbbet foglalkozni. Mindig meséli, hogy a két komondora, Bözsi és én voltam azok, akik sohasem „sírtunk”, amikor megérkeztünk, rögtön elfogadtuk az új helyzetet és feltaláltuk magunkat. Utána fontos a jövevény életének másfél - két éve, amikor formálni, nevelni kell, hogy az elkövetkező 10-15 évben megfelelő kapcsolatunk legyen, tartsuk tiszteletben egymást, élvezzük az együtt töltött idő minden percét. Belegondolt a Gazdám, hogy 2016 februárjában már másfél éves leszek, hogy eltelt, mondhatnánk elröpült az idő.
Na mi lesz már! Igyekezhetnél.
Türelmesen, kicsit sárosan, kicsit vizesen várok.
Sok energiáját felőrli Bözsi komondorunk betegsége, aki már 2014 májusa óta beteg, lassan gyógyul, pedig a Gazdám próbál elkövetni mindent, hogy meggyógyuljon, és mindig reménykedik, hogy még eltölthetnek együtt legalább 10 évet egészségben. 2014 karácsonya és 2015 karácsonya előtt is mindig azt mondta Bözsinek, hogy a legszebb karácsonyi ajándék lenne, ha teljesen meggyógyulna.

Bözsi betegségének köszönhetjük, hogy mindannyian, a kutyák és a macskák egy éve csak nyers kosztot kapunk. Amikor az etetésünk másra van bízva, akkor van munkája a Gazdinak előre ki kell porcióznia a napi adagot, a miénk a legegyszerűbb, mert mi egészben is megbirkózunk a csirke farháttal, de a 3 nyugdíjas kutyának, ha 10 év fölött már nyugdíjasnak hívhatunk egy kutyát, főleg a yorkinak, aki 3 éve több fogát elvesztette, és a macskáknak már aprózni kell a húst. Szabadsága előtt az eddigi hús lelőhelye megszűnt, így elment az egyik boltba, ahol megvette a 30 kg csirke farhátat, az emberek elég furcsán néztek rá, és a pénztáros megkérdezte tőle csak nem lagzi lesz.
Ugye feljöhetek? 
Simit kérek.
Amikor hazajött a telelésből az alábbi kép fogadta, nyakig sáros voltam, a lábaim feketék, a testem többi része szürke. A többiek mindig jobban vigyáznak magukra, maximum a lábuk sáros egy kicsit. Ha látnátok őket, amikor sáros az udvar, akkor a lerakott járókövekről nem szívesen mennek le. De én nekem nem számít, hogy esik az eső, szitál a köd, sáros az udvar, ha szolgálat van, minél hamarabb az udvar megfelelő részén kell lenni, akkor is, ha bokájáig süllyedek a sárba. Ezek után nem csodálkozom, hogy a Gazdától csak a teraszkapun keresztül kaptam egy kis fej simit hazajövetelkor. Ilyen állapotban most a házba sem engedtek be.
Sáros udvar 
Hiába mondta a Gazdám, hogy ahol jártak ott ki-ki sütött a nap, láttak napfelkeltét, napnyugtát, nálunk csak köd és ködszitálás, meg eső volt, napot nem is láttunk, nem csoda, ha az udvar meg én is így nézek ki.
Macskák bezzeg bemehetnek a házba
Bezzeg a macskák bemehetnek, nem tudom, hogy csinálják, akár milyen nagy a sár kint az udvaron ők sohasem sárosak, mindig tiszta a szőrük, tiszta a tappancsuk. Hát ők bemehettek és lehettek a Gazdi dorombolós, „gyógyító” macskái.

Mióta hazajött a játékok, a mindennapi együtt foglalkozás is elmarad, mert túrázás közben megbotlott és ráesett a térdére, így aztán sántikál, meg pihenget. Ha látnátok kétszer annyi ideig tart neki lehozni az udvarra a vacsit, hát megpróbáljuk türelmesen kivárni a sorunkat, együttérzőnek kell lennünk.